a róka

Az ősz  Andrással búcsúzik. Legkisebb keresztfiam az András nevet kapta, rá gondolok és köszöntöm. Olvasni még nem tud, mert kicsi. Evvel a rajzommal "'koccintok" vele, mert nem ugyanabban a  városban élünk.

Írisz-ház

A Sepsiszentgyörgyi Keresztyén Diakónia Alapítvány ÍriszHáz pályázatot hírdetett meg a képzőművészet nyelvén kifejező és alkotó, fogyatékkal élő személyeknek. A kolozsborsai elmegyógyintézet művészetterápiás műhely munkáinak egy része az iriszhaz.blogspot.com oldalon megtekinthetők.

recept

Negyon szeretem a körtét, a szilvát. Ezekből süti is készül, elég gyakran sütök, íme a recept, ahogyan készítem:

• 4-6 körte, vagy fél kiló szilva
• 20 deka liszt ( teljes őrlésű liszt rozsliszttel)
• 10 deka cukor (vagy méz, de akkor ebből több kell)
• 1 tojás
• 150 ml tejföl
• 1 teáskanál fahéj
• fél csomag sütőpor
• pici só
• vajdarabok

A körtét szeletekre vágom, ha ép, nem hámozom meg, a szilvát felkockázom (mint a képen), egy négyzet alakú jénai tálba beleteszem, megszórom cukorral, fahéjjal, és vajdarabkákat teszek a tetejére. A mikróba teszem 10 percre, 7-es fokozatra. Közben bekapcsolom a lert és elkészítem a tésztáját:

A lisztet, a tojással, a cukorral, a fahéjjal, a sütőporral, a tejföllel, pici sóval összekavarom. Sűrűbb lesz mint a nokedli tésztája. A párolt gyümölcsre rákanalazom a tésztát, megszórom barna cukorral, és kisütöm. Lekvárral, mézzel lehet tálalni. Vagy: ki hogyan szereti! 

a kereszt

munkák a kiállításon

a sámánterem

Ezen az oldalon megtekinthetők munkáim egy része, vagyis emit H.L. fényképezett és feltett.

http://cid-ee72880c5a98249c.office.live.com/browse.aspx/GALÉRIA/F/Forró%20Ágnes

vásárhelyi kiállitásom

Szeretem ezt az augusztusi novembert. Nem emlékszem, mikor is volt még ilyen meleg november... nem kell ködben, sárban, latyakban ingázni, meg ilyen csodálotos kék ég alatt nyílt meg marosvásárhelyi kiállításom a Bernády-házban. Rókával közösen. Két temet "töltöttem" meg, az egyik a "Sámánok terme" nevet kapta. Mutatják a fényképek is... A másikban pedig a pasztelljeim montázs szerűen kerültek a falra, kereszt alakzatban. Hogy a pogány világból eljussak a kereszténységig...

Ugyanide rendeztem be a meztelen raku technikával készült fekete-fehér kerámiáimat is, a Ház-sorozatot. Játék a házakkal és kövekkel, tornyokkal és téglákkal. A megnyitó végén a résztvevők, gyerekek és felnőttek egyaránt, eljátszhattak, átrendezhették az alacsony posztamensre felrakott munkákat. 

A kiállitást Nagy Miklós Kund és Cora Fodor nyitotta meg, nagyon szépen méltatták az anyagot. Eljött K. Csilla, M. Gizi, H. Laci, B. Zsiga, akiket nagyon vártam már. A ráadást két vásárhelyi nagynéném tetőzte, Lulu és Klári, akiket harminc és valahány éve nem láttam. Az ő apai nagymamájuk és az én anyai dédmamám egy és ugyanaz a személy... na most bogozzátok ki, hogy is van ez.

Állitólag a kiállitásom teljes siker... vagyis hogy a sámánok, táltosok világa valamit kinyitott a nézőkben, egy ablakot, amelyen keresztül bepillantást nyerhettek nemcsak ebbe a világba, hanem önmagukba is. Megértették a tudattalanból hozott üzenetet, és ennek nagyon örvendek. Hogy nemcsak a magam kedvéért alkottam.

saját munkám

egy páciens alkotása

Ősz

Ha ősz, akkor itt van a kiállítások ideje. A konferenciák kezdete is. Lilakék lendület címmel pasztellkiállításommal kezdődött október. Aztán október 23-én a nemzetközi zeneterápiás konferencián bemutattam művészetterápiás műhelyemet, azokból a munkákból nyújtottam egy kis ízelítőt, amelyek abben az évben készültek az elmegyógyintézetben.  A festmények, rajzok szkizofrének munkái. Ezeket a teológia dísztermében állítottam ki. A soron következő konferencia a Segítők lesz Marosvásárhelyen november 12-13-án, itt előadással egybekötött kiállítást és műhelyt vezetek, szervezek. Spiritualitás - patológia címmel. Bellő útkeresés a páciensek sorozatmunkáin keresztül.

Hogyan jön ez a kettő össze?

A spiritualitás kérdései a páciens világában: Ki vagyok én? Honnan jöttem, hova tartok? Hogy érzi magát a világban? Melyik világban? Az „egészségesek” világában, vagy amelyet saját maga kialakitott. (itt nem tevődnek fel azok a kérdések, hogy mit jelent számára emberi lénynek lenni, vagy hogy hogyan tehetné a világot egészségesebbé...) Mert a deviáns viselkedésmódjuk miatt elzárva tartjuk őket. Nos, az ilyen körülmények között élő ember hogyan találjon önmagára, mi módon juthat önmegismeréshez, önfejlesztéshez? Vagy a kórházi körülmények között, zárt környezetben élő emberek önfejlesztése kísérleti jellegű marad? A páciens is a megismeréshez meditatív belső utakat keresi, amelyek az alkotásaiban mutatkozik meg: egy egyszerű firkarajz hogyan alakul át esztétikus műalkotássá. 

Hisz a művészet is – ezt mint művész mondom – állandó megújulás. Ahhoz, hogy egy mű megszülessen, alkotó erőre, „üzenetekre” van szükség. A tudattalanból érkező üzenetek feldolgozása és annak leképezése műalkotássá, szimbólumokká maga a katarzis. Ez érvényes bármilyen jellegű műalkotásra.

A páciens alkotásain keresztül bizonyos fokig eljut egyfajta önmegismeréshez, közelebb kerül szellemi lényéhez, hisz rajzán, festményén keresztül önmagát adja. „Bemutatkozik” a papíron: ki vagyok én? A páciens a hozott szimbólumaival a terapeuta segítheti a páciens haladását, kibontakozását.

Körülbelül e körül forog előadásom témája, amely még kidolgozásra.