madáretetés

Cinkék etetése a gesztenyefán.

ünnepi utó

Amilyen volt az advent, épp olyan lett a karácsony meg a szilveszter. Lassú várakozásban szerényen és csendben teltek az ünnepek. Párom négynapi távollét után fenyőág, ajándék és élelem nélkül érkezett karácsony estéjére. Bo-Zsóék kérésére halat készítettem vacsorára, megsütöttem a mákos kalácsot és a sajtkrémes pogácsa mellé megbontottuk a zalai Bussay esküvé borát. A „nemszeretem” fehér műfenyőt a páciensek által készített mélyvörös színű zsákocskákkal díszítettem, a hatalmas zöld-piros ajándék-zacskóba rejtett meglepetéseket a szoba közepébe állítottam. Utána megterítettem az asztalt. A kerek konyhaasztalt.

A szilvesztert nem helyezem az év utolsó napjára, és bármilyen meghökkentőnek is hangzik, nekem ez a nap az új év kezdete. Ezért fogalmazok meg ezen a napom, magamban és magamnak (ép)(tiszta) gondolatokat, netán kéréseket. Ezért is főzök lencsét.(A lencséről olvashattok a Kerti parti blogban, J. nagyon szépen megfogalmazta, hogy miért kezdjük lencseevéssel az újévet.)

Szilveszterre marad a darázsfészek készítése, a diós-mogyorós-mandulás-kakaós tölteléket fahéjjal ízesítettem. Ínycsiklandozó illata megtöltötte pirinyó lakásunkat. A megszokott szilveszteri étrend, a virsli és lencsesaláta mellé mégis kijárt a pezsgő.